Nemrég megkérdezték tőlem, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni. Az első pár pillanatban megszólalni sem tudtam, csak kerestem a kérdésre a választ. Azt a választ, ami eléggé kifejezi és leírhatja azokat az érzéseket és gondolatokat, amik felmerültek bennem eme szó hallatán.

Szerelmesnek lenni? Gyönyörű, persze csak akkor, ha nem egyoldalú. Máskülönben borzalmas, szívet szaggató. Igen, tapasztalatból mondom, de szerencsére most ez, nem az a szituáció. Ennek ellenére, átéltem már azt az érzést, amikor az ember csak reménykedik abban, hogy végre valaki olyat talált, aki viszonozza a benne kialakuló szerelmet. Aztán, mintha egy hangyát összetaposnánk százszor, míg utolsó leheletét nem veszi, porrá zúznak bennünk mindent. A földdel tesznek egyenlővé érzelmi alapon, ami megcsorbítja világunkat, s csak bízni tudunk abban, hogy újra összekaparhatjuk magunkat annyira, hogy duplavastag fallal körül véve, ne érezzünk sajnálatot önmagunk iránt.

A szerelem ha igazi és valódi, akkor mindenen túl tesz, a szó legszorosabb értelmében. Ilyenkor nincs menny és pokol, vagy ég és föld. Csak te és ő. Tudni fogod, már az első pillanatban, hogy sorsotok mennyire fog összefonódni. Hogy csak átutazóban lesz-e az életedben, vagy végleg ott marad.

Felemelő az érzés, amikor a lelkünk támaszra és vigaszra lel valakiben. Amikor anélkül önmagunk lehetünk, hogy át kellene gondolnunk, mit és hogyan mondjunk. Amikor már nem csak néha jár a fejedben, hanem minden egyes gondolatod része. Amikor már el sem tudod képzelni az életed nélküle, és akkor is hiányzik, amikor pár méterre vagy tőle. 

A világ legszebb érzése, amikor az arcod mosolyba fordul, már ha csak a nevét megpillantod. Amikor nemcsak az örömteli percekben, de a bánatos és szomorú alkalmakkor is sziklafalként melletted áll. Amikor lehetsz bármennyire elkeseredett és mélabús, aki épp a könnyeit ereszti ki, Ő akkor is a vállát és meleg, megnyugtató ölelését nyújtja neked. Amikor biztonságba érzed magad a karjaiban, s menedékre lelsz köztük. Amikor akaratodon kívül mellette vagy, s támogatod bármilyen bolond ötlettel is előáll. Karon ragadod, amikor sötét árokba süllyed, és nem leli a kiutat. 

Amikor nincs az az elétek gördülő akadály, ami elválaszthatna titeket. Mert mindenen átmentek egymásért. Mindent megtesztek egymásért. Akár a saját életeteket is kockára tennétek, csak együtt lehessetek.  Egymáséi lesztek. Egy lélek, két testben. Nem lesz te és ő. Csak ti. És ez lesz a legszebb szó. A ti házatok, a ti autótok, a ti házasságotok, a közös gyereketek. 

A szerelem nem egy múló pillanat, hanem egy állapot, ami ha szerencsés vagy, életed végéig kísér majd. Ott lesz, amikor remegő kezeiddel nem tudod megenni a levest, vagy amikor nem tudsz lehajolni, hogy felvedd a zoknid. Ő akkor is ott lesz, s kezed helyett kezedként, lábad helyett lábadként viselkedik majd.

Akár életed utolsó perceiben is melletted lesz, anélkül, hogy kérned kellene. Meg fog szakadni a szíve, meg fog halni benne valami, de ott lesz és a kezedet fogja majd, mert tudja, hogy szükséged van rá. Tudni fogja, hogy életed egyetlen boldogságaként ott kell lennie. Ám belül össze fog zuhanni, mert nem mutathatja majd ki előtted, hogy mi lesz nélküled, vagy egyáltalán élni fog-e nélküled.

S tudod még, hogy mi a szerelem? Amikor a szavaidból érzi, hogy egyedül az ő ölelése, az ő hangja lehet számodra a gyógyír. Amikor nem kell virág vagy csoki, csak az, hogy hozzá bújhass. Hogy érezd, ő ott van veled. Örökre.

Annak a valakinek, végül kimondtam a válaszom. Hogy milyen érzés szerelmesnek lenni? Mesélje el majd ő, ha megismeri. És akkor tudni fogja a válaszom.